Legelőször önmagamat tiltottam ki innen. Aztán már mást nem is kellett. Hozzászólást innen sosem töröltem, legfeljebb félreálltam, letöröltem, ahogy a költő mondja.

Beteg egy álom, de megálmodtam a Blogtér jövőjét. Alant ingyen és bérmentve közrebocsátom, éljen vele, aki tud, aki akar. Az „új”, azaz a mostani Blogtér alapvetően nyílt, felhasználókra, profilokra és bizonyos mértékben követésre épül, emellett számít a blog mellett a 140 karakteres mikroblogra is. Ez mind szép, jó, ebből kell előrelépni. Lehetőleg nagyot.

Posztomtól posztodig

Ülök a monitor előtt éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol barát merengő írását.

Petőfivel együtt mondom: a szabály nem más, mint a tehetségtelen középszer mankója. A törvényeket megtartom, KRESZ szerint vezetek, sakkban és fociban nem csalok, de a rendet a saját észjárásom, nem másé alapján teremtem magam körül. Ha nem sikerül, az én felelősségem (nota bene: akkor is az enyém, ha más képzelt rendjét követem).

Ez az elfogadás, amelyben most részem van, minden rettenetes és minden jó tulajdonságommal együtt, olyan energia, amely megtanít végre élni. Megtanulni élni – tudom, különös jelszó. Kitől? Mi végre? Hát nem élek most is?

Bővebben erről itt.

Játékot javasolok blogot vezető társaimnak, már akit ez érdekel. Mostanában divatos, hogy mini, vagy nem is annyira mini interjúban faggatják egymást a bloggerek. Magam kicsit fűszerezném az interjú egyébként remek, de hagyományokkal terhelt műfaját: mi lenne, ha egy (vagy több) olyan interjút írnánk egy általunk választott bloggerrel, ami egyáltalán nem igényli sem a valódi, sem a virtuális párbeszédet?

Bár alattvalói nap mint nap ezt képzelték, a bukás mégsem dühös robajjal történt. Harc vagy zendülés elképzelhetetlen is lett volna az uralkodói jogar árnyékában. Az elkerülhetetlen pusztulás nesztelen és láthatatlan maradt az utolsó percekig.

Röviden: lehet. Mégpedig úgy, hogy furmányos barátaink, a webdesignerek összes trükkjét, vizuális hatásvadászatát, dobozát, keretét eltüntetjük egy egyszerű, a könyvjelzőink közé elmenthető eszközzel.

Tetszik, nem tetszik, az olvasás mindannyiunk számára játékkal, szépirodalommal és a sajtóval kezdődik. A Zengő ábécé és a Gőgös Gúnár Gedeon esztétikailag értékes szövegek. Amikor belelesünk szüleink kintfelejtett újságjába, a sajtóval találkozunk. Móra Ferenc és Gárdonyi Géza regényei kimondottan szépirodalmi igénnyel készültek. Nem az én hoz létre szövegeket először, hanem a szövegek hozzák létre az ént. Identitásunk kifejezése egy jóval későbbi történet.