Direkt marketing
Puskás Tivadarnak, hazánk nagyszerű fiának is köszönhető, hogy
megcsörrent minap mellényzsebemben a mobiltelefon.
– Halló, tessék!
– Erm... Jó napot kívánok, a Belsebub Consulting Kft. nevében
beszélek. Megbízónk különleges piackutatást végez. Feltehetnék
önnek pár kérdést? A kérdőív kitöltése mindössze öt percet vesz
előreláthatólag igénybe.
– Kérdezzen!
– Első kérdés: mire vágyik ön a legjobban?
– Boldogságra.
– Nagyszerű, nagyszerű. És mit tesz ön ezért?
– Az égvilágon semmit.
– De gondolom, törekszik az üdvözülésre?
– Hova gondol? Iszom, dohányzom, kártyázom, elverem a pénzem, és
gyakran becsapom szeretteimet.
– Kiváló! Ön bizonyára felkelti majd megrendelőnk érdeklődését.
Elképzelhető, hogy egy nagyon kedvező ajánlata is van az ön
számára. Hadd kérdezzek még!
– Kérdezzen!
– Említette a boldogságot. Az ön boldogsága anyagi természetű
lenne?
– Nem. Teljesen mindegy, mennyi pénzem van, úgyis épp annyit vernék
el különböző bűnös dolgokra.
– Értem. Akkor zsarnoki természetű? Uralkodna másokon?
– Nem, magamon sem tudok, nemhogy másokon.
– Akkor mégis, hogyan képzelné a boldogságot?
– Egyszerűen. Szeretnék a reggeli nap első sugarára egy gyönyörű
lány karjai között ébredni, aki halálosan szerelmes belém. Ekkor
mondanám: állj meg pillanat, oly szép vagy, ó, ne szállj
tovább!
Hosszú csend a vonal végén.
– Elnézést, hogy minősítem, de ez a rettenetes giccs tenné önt
boldoggá?
– Nézze, szegény ember vízzel főz.
– Értem, értem, elnézést kérek! És mit lenne hajlandó cserébe adni
a boldogságért?
– Bármimet feláldoznám ezért. Kérhet akármit.
– Akár a lelkét is?
– Akár.
– Egy pillanat türelmét kérem, megnézem az árlistánkat... Szóval,
egy kiválasztott asszony szerelme, azt mondja, hogy... annyi, mint
háromezer év kárhozat.
– Háromezer?
– Háromezer.
– Nem is olyan tűrhetetlen.
– Nem, voltaképpen jutányos ár.
– Akkor meg is rendelhetem Önnél?
– Megtisztelne ezzel. Rögtön utánanézek, mit tehetek. Elárulná,
melyik évben született és melyik jegyben?
– 1979 és Bika.
– Egy kis türelmét kérem, keresem... Hoppá, már meg is van...
Vasárnap született, reggel 8 órakor.
– Bámulatos!
– Hiába, XXI. század... De... Azt hiszem, van egy kis gond..,
– Miféle?
– Az ön lelkén már jelzálog van. Még 1500 év van hátra az előző
kárhozatból. Rettentően sajnálom, ön jelen pillanatban teljesen
kárhozatképtelen.
– 1500 év? Miért?
– Szintén szerelmi természetű ügy. De többet nem árulhatok el.
Mindenesetre önre még 1500 év kárhozat vár. De amint ez letelt,
ismét megkeressük önt kedvező ajánlatunkkal.
– Igazán köszönöm. Várom akkor a hívását, Lucifer uram.
– Feltétlenül keresni fogom. A viszonthallásra!
– Viszonthallásra!



Regénylapok!
"Puskás Tivadarnak, hazánk nagyszerű fiának is köszönhető, hogy megcsörrent minap mellényzsebemben a mobiltelefon."
Ma én is erről írtam!:)))
Hol lehet elolvasni?
www.percek.hu
Ez a blogom.:)
www.percek.blogter.hu
Na!:) Bocs.
Eladom a szívemet 1 forintért!:)))
Nagyon-nagyon jó történet! Élvezetes.
Az ember megőrülne, ha nem tudná meg, mi a vége, csak felét olvasná el...
Egy nagyon régi gondolatsor mai megvalósulása. Semmi eredeti, de modern köntösben.
Nomost. A helyzet, hogy én ilyeneket nem tudok írni, de tudok olyanokat, hogy jobb el sem olvasni, mert abba belelilul a pofa!:)))
Mérgesíted az embereket? Miért?
Az emberek hajlamosak rá, hogy nem értik, mit akarok mondani, ekkor én, mielőtt odamennék, leírom, amit el is mondok, de így legalább érthető vagyok.
Egy életre.:)
Én inkább olyan vagyok, amit a franciák l'esprit de l'escalier-nek, lépcsőházi bölcsességnek hívnak; mindig utólag jut eszembe a megfelelő válasz. Lehet, hogy ezért írok ilyen történeteket...
manapság még a lelkünket is adósság terheli, igen szomorú...
node, nem is zavarok tovább:)
Szerintem tehetség kérdése.
Neked az íráshoz van tehetséged, nekem a kommunikációhoz és annak rögzítéséhez.:)
Egyáltalán nem zavarsz, Mó :) Köszi, hogy benéztél!
Mó!
Zavarjá csak!!! Nyugodtan. Úgy is megyek mosogatni.:)
Timea, igen, ez nyilván így van, így kerek a mese.
Nem teljesen. Ugyanis. Teregetnem is kéne, mosogatni nem elég.:)
Nocsak.
Szia Zsina!:)nocsak mi???
Szia Mó! :)
Nocsak, nocsak...
(Apropó, hiányozni fogsz holnap...:/ )
hmmm, emil megy!:)
Zsina, szerintem nem vétettem a szabályaink ellen. Vagy igen? Ezt most vállalhatónak éreztem. Baj? :)
Nem szabályellenes.
Örülök,hogy Te is így gondolod:)
Nem mindig Lucifer van a vonal túlsó felén...
Még jó :) Így megőrizhetem régi Pierrot-dat a zsebpiszokban. :)
Pierro nem tűnt el teljesen, mint ahogy sohasem fog... :)
khm...ez a zsebpiszok azonos a SZAKKORI zsebpiszokkal ??
Csak a tisztanlatas vegett kerdem. :)
Nem, ez Zsina nyelvi leleménye.
Zsina: Pierrot-t szeretem, de mégis jobb ez az új avatar, ami felfelé tekint :)
Nem lehet az o nyelvi lelemenye hisz en is regota ismerem ezt a szot mashonnan a blogterrol szinten, regi cimke ez mar.
Tehat... copy ...? :))
Tetszik.
Brita, a te általad ismert megfogalmazásban mit jelent a zsebiszok?
Ezt illik közölni, mielőtt alaptalan plagizálással megvádolsz valakit, úgy vélem.
Kósza, üdv.
Mi tetszik?
Mondom hogy e szo nem ujdonsag,regi cimke ez mar a blogteren...:)
Brita: Látom a RipacsSzakkör zsebpiszok tagjét, de nem értem első blikkre, ott mit jelent. De azt hiszem, nem azt, amit Zsinánál.
Zsina: ne kapd fel a vizet rögtön:)
Az írás.
(A zsebpiszok régi, manapság nem igen használatos szó.
Konkrétan a zsebben összegyűlt szöszöket jelenteni, átvitt értelemben jelentéktelen dolgot.)
Dehogy, csak tisztázni szeretném. :)
Köszönöm, Kósza, megtisztelsz!
Ha Kósza megfogalmazása helytálló, ez esetben egyáltalán nem fedi egymást a szó valódi, és az általam alkalmazott jelentése.
Zsina, értelmező szótár, és kiderül.
Pierrot nem a szöszök közt őrzöm, ez biztos... :)
Részemről fogom a zsebpiszkomat, és indulok egy kellemes, délutáni sétára, a Pesten megmaradt kevés, zöld területek egyikén. :)
Kellemes délutánt mindannyiótoknak!
Brita zsebpiszokja, úgy látom, egy műfaji megjelölés, amit azon a blogon bizonyos írásokra alkalmaznak. Ez is lelemény, de más, mint Zsináé.
Egy vita elsimítva, Allah, Allah :)
Szia! Szép sétát! :)
Zsináé hol olvasható?
Regenylapok
Te Szakkori tag vagy...??
Az emailjeim között :) Egyelőre...
Brita, nem vagyok, csak kívnácsi voltam, miről beszélsz, és rákerestem a címkére a blogteren.
Bocs!
Eh... egyebkent tokre mindegy...en mar ugyis bucsuzom a blogtertol...
Annak azert orulok hogy mindenkinek akad vedoangyala... :)..
Nincs miért, Kósza!
Brita: a kíváncsiság a mesterségem. :)
Nem csak az...:)