Tamás feleségével sziesztázott a főtéri padon, amikor megszólalt az időt jelző bugyuta dallam. Egy népszerű, sokat koptatott dal kissé digitálisan hangzó változatát játszotta a városháza órája. Hangja messzire szállt, szinte az egész kisvárosban hallható volt.

– Szívesen vennél egy neked tetsző dallamot az órába? – kérdezte váratlanul Tamás. Felesége okos asszony volt, így csak bólintott. S a sors, amely megvan írva a csillagokban, megkezdte földi futását.
Mivel Tamás köztiszteletben álló polgára volt a városnak, hamarosan elérte az önkormányzatnál, hogy szerződése legyen a polgármesteri hivatallal a zene szolgáltatására. A városka heti újságja egyszer csak címlapon hozta, hogy mindössze egyetlen emelt díjas telefonüzenettel bárki kérhet magának zenét a főtéren. Kezdetben csak néhány szám közül lehetett választani, ám az emberek örömmel próbálgatták a szolgáltatást. Ha épp nem volt kérés, a számítógép magától választott nótát.
Az országos média nemsokára szenzációként szolgáltatta a zenekérés hírét. Tamás weblapját egy napon lefagyasztották a látogatók, így el kellett intéznie, hogy nagyobb teljesítményű webszerver és a bankkártyás fizetés lehetősége álljon a vásárlók rendelkezésére. A repertoár is egyre csak bővült. „Rendeltem neked egy számot Besztercén” – mondták az ország számos pontján egymásnak a szerelmesek, és összebújva elképzelték, hogy egy sosemlátott város fölött az ő dallamukat viszi a szél.
Tamás hamar megtollasodott. Még több hangot akart hát rendelhetővé tenni. Megvette a játszóterek hintáinak nyikorgását. A városka madarainak énekét. A villamos hangját a kanyarban. Az autók kürtjeit. A busz fékcsikorgását. Egy városszéli templom harangját. Aztán a főtéri székesegyházét is.
Tamás végül emelt díjas smsben eladta a déli harangszót. Ez okozta vesztét is. Az egyház kisvártatva dörgedelmes hangú közleményben ítélte el a tettet, és emlékeztetett, a hagyomány tartotta életben eddig is az országot. A törökverő Hunyadi emléke nem eladó.
Tamás autóját egy napon ismeretlen összefestették. Háza kerítését megrongálták. Tizenéves fiát suhancok kergették hazáig. Végül Tamást elérte a végzete: a feldühödött tömeg a háza előtt meglincselte. A helyi rendőrség nem avatkozott közbe.
A szolgáltatás emléke végül elhomályosult. Egy-két eltévedt kérés még be-befutott távoli, az eseményekről mit sem sejtő emberektől, azonban a városháza órája minden negyedórában újra csak a megszokott, kissé digitális hangzású dallamot játszotta.