Ünnepélyes pillanat volt. Valahogy olyan különös csönd lett, ahogy apa felkapcsolta a konyhában a villanyt. Leült az asztalhoz, kiterítette a színes számlákat. Egyiket a másik után. – Szemüveg! – horkant fel, anya pedig szaladt, és a tévé tetejéről behozta a régi, barnakeretes eszközt. Apa az orrára tette, hogy lefelé nézve is tisztán lásson.

– Azt mondja, hogy... – morogta maga elé. Nézte a számlát. A sorokat. Egyiket a másik után.
– Sokat fogyasztottunk? – kérdezte aggódva anya. Apa nem felelt, csak összeráncolta a homlokát. Belemerült a számokba. Papírt kért, és a kis zsebszámológépet. Leírta a kiinduló helyzetet. A tömböket. A kedvezményes és a piaci rovatot. A képletet. Nyögött, homlokát ellepte a verejték.
– Stimmel? – kérdezte anya.
– Ne zavarj! – mordult rá apa. Anya visszavonult, megkavarta a gázon fővő levest. De azért oda-odanézett, várva az ítéletet.
Apa váratlanul összegyűrte a papírt, és a sarokba vágta. Senki nem mert szólni. Újat tett maga elé, és újrakezdte a végtelen számsorok összeadását. Kettőszázhuszonöt kilowatt, meg százkilencvenkét kilowatt – morogta maga elé csöndesen. Néha áthúzta. Átfirkálta. Szinte kilyukadt a papír, ahogy rányomta a tollat.
Újra felnyögött. – A jó kurva anyjukat! – mondta indulatosan, aztán újra összegyűrte a papírt. Körülményesen rágyújtott, hosszan leszívta a füstöt.
A világért sem vallotta volna be, hogy nem tud kiigazodni a számlán, amely alján ott fityegett a sárga csekk. Nyilvánvaló volt, hogy teljesen mindegy, mit számol ki tollal, azt úgyis be kell fizetni. Emlékszem, egyszer megpróbáltunk reklamálni, de apa elakadt a telefonos ügyfélszolgálat gombjai között. Áhítattal hallgattuk a telefonon át kiszűrődő zenét, míg apa a falhoz nem vágta a készüléket.
– Rendben van minden – mondta ki végül a verdiktet, amikor a papíron és a számlán szereplő összeg megegyezett. Pontosabban a mindenféle műveletet nélkülöző számsor aljára odamásolta a számot.
– Sokat fogyasztottunk? – kérdezte újra anya.
– Mert folyton égeted azt a kurva villanyt, ahelyett, hogy aludnál – fakadt ki apa.
– Olvasok – felelte anya halkan.
– Mi az úristennek, amikor úgyse értesz semmit, olyan buta vagy, mint a seggem.
Mintha őt sértették volna meg, apa kirontott a konyhából. Hallatszott, ahogy bekapcsolja a tévét. Anya nem szólt semmit, arcán érzelmek nélkül kavarta tovább a levest.