1926-ban születtem a Trianon által elszakított Szovátán. Apám A. A. Milne, de nevelőapám Karinthy Frigyes, anyámék még születésem előtt elváltak, így pechünkre Pestre költöztünk. Egyetemre már a numerus clausus miatt nem járhattam, és jöttek a bajok.

Kanga, szegény, Auschwitzban végezte, stb., stb... 1945-ben aztán örültünk egy kicsit, kivéve Tigrist, akit koholt vádak alapján a nyilasperben le akartak fogni mint vádlottat. Később kiderült, hogy zsidó nyulakat bújtatott Óbudán – így is lehúzott vagy hét évet Tökölön. Egy csomóan beléptünk a pártba boldogan, bizakodva, és csak 1949-ben ébredtünk, amikor Zsebibabát rá akarták venni, hogy Rajk ellen tanúskodjon. Malacka épp akkor jött vissza orosz hadifogságból, csak évekkel később mesélte, hogy Gulágon majdnem agyonverték, ezért hiányzik a farkából egy darab.
1956-ban Füles és én vígan masíroztunk a Bem tér felé, aztán novemberben, eszelős hidegben – innen a dal: „Hull a hó és hózik, Micimackó fázik” – a Rákóczi úton temetetlen holtak közt, testvéri tankok árnyékában elment a kedvünk az egésztől. Bagolyék meg elmentek Kanadába.
Malackát 58-ban „felkérték” III/III-asnak, nem vállalta, haláláig ruhatáros volt a Monimpex-nél.
1990-ben Róbert Gida az MDF-re szavazott, Füles az SZDSZ-re, és ezért kilenc évig nem álltak szóba egymással, még a Gellért-fürdőbe is külön mentek, Füles a férfi napokon, Róbert Gida a nőin.
1998 óta Nyuszi rokonainak és üzletfeleinek persze jól megy. Én tavaly vettem egy nagyobb postaládát, hogy felérjem, de amióta ez a lépfenehiszti van az amerikaiak miatt, persze nem merem felnyitni a leveleimet sem.
Szar az egész. 75 éves vagyok:
Micimackó

(Kern András: Micimackó 75. – 2001. május. In: Kern András: Elfogtunk egy levelet. Glória Kiadó – Jószöveg Műhely, 2002.)