Hazánk egyik neves egyetemének középső előadótermében a tanársegéd egyébként alig látogatott óráján váratlanul nagy robajjal leszakadt a régi tábla a falról. Az ijedtségen kívül más baj szerencsére nem történt.

A gondnok megvizsgálta a falat, és úgy vélte, két szöggel biztonsággal vissza tudja tenni a helyére az eszközt, de ehhez vásárolni kellene az erősebb fajtából egy csomagot. Azonban a havi fenntartási keret már kimerült, ezért a gazdasági vezető a kari tanács elé vitte az ügyet. Az innovációs iroda vezetője a kialakult vitában azt javasolta, adjon be az intézmény uniós pályázatot a felmerült rendkívüli kiadásra. Éppen tud egy kiváló kiírást. A tanácsnak egyöntetűen tetszett a javaslat, ezért megszavazták a szükséges önerőt.
A pályázatot az innovációs iroda egy ismert pályázatíró céggel íratta meg, így természetesen a nyertesek között volt az egyetem az oktatás infrastruktúráját fejlesztő pályázata. Nyertes intézményként köteles volt egy másik uniós kiírásban digitális taneszközökre pályázni. Az informatikai osztály vezetője átnézte a lehetséges eszközöket, amelyeket a minisztériumi listából kapott, és meglepődve konstatálta, hogy többéves berendezéseket vásárolhatnak horribilis áron, döntően olyanokat, amelyekből már modernebbek voltak az épületben. De nem volt ez ellen apelláta, ez a pályázat kötelező kelléke volt. A beszámolókban ezért – szándékosan – semmilyen problémát nem szerepeltettek, mert nem akarta senki, hogy a fejlesztési ügynökség ellenőrei rájuk szálljanak.
Szintén kötelező volt a tanszék alacsonyabb beosztású tanárait szakmai továbbképzésre küldeni, e mellett pedig szükség volt szaktanácsadó alkalmazására, hiszen státusszal rendelkező köztisztviselők nem láthattak el projektvezetői feladatot. Az oktatók a fővárosi, fényűzően berendezett oktatási stúdióban meglepődve fedezték fel saját tankönyveiket, amelyekből felkészületlen fiatalok méregdrága öltönyben tartottak csapnivaló órákat.
A jelentős pályázati siker döntő részét az egyetem különböző szakértőkre, továbbképzésekre, elavult eszközökre és saját oktatói által írt könyvekre fordította, de bőven tíz százalék fölött volt a pályázatírók sikerdíja is. Az innovációs iroda és a gazdasági osztály vezetője év végén jelentős prémiumot kapott, leginkább azért, mert a pályázat adminisztrációjába fektetett munkaórák száma forintosítva bőven felért az elnyert összeggel. Az úgynevezett köztes és utómonitorozásra (szem előtt a fenntartható fejlődés) különböző tanácsadó cégek és ügyvédi irodák szintén jelentős összeget tettek zsebre.
Az idős gondnok már nyugdíjba vonult, amikor egyszer, puszta kíváncsiságból megnézte, mi újság a középső előadóteremben. A tábla a falnak fordítva hevert a földön azóta is. Másnap nyugdíjából vásárolt egy csomag erősebb szöget, és két óra között kettőt beverve a falba rögzítette a táblát. Bízott benne, hogy a következő uniós költségvetési ciklusra valahogy kibírja még.